2012-es forgatókönyvek #1

Eddig nem túl erős az idei forgatókönyves felhozatal. A Csempészek (Aaron Guzikowski) és a Fehér pokol (Joe Carnahan & Ian Mackenzie Jeffers) tetszett, ha újat nem is mutatott, és korrekt munkaként maradt meg bennem A fekete ruhás nő-remake (Susan Hill regényéből Jane Goldman), az Elveszett (Allison Burnett), A bosszú jogán (Robert Tannen), a spanyol-angol Intruders (Nicolás Casariego és Jaime Marques) és Az éhezők viadala (Suzanne Collins regényéből Gary Ross, Susan Collins és Billy Ray). A Kémes hármas (Timothy Dowling és Simon Kinberg) és A bűn hálójában (Lem Dobbs) profi, de végül is semmitmondó könyve Hollywood neuralgikus pontjára: a gyenge befejezésre hívta fel a figyelmet.

A gyengébb könyvek közé sorolom az Egy kis mennyország-ot (Gren Wells), az Awakening című brit kísértethistóriát (Stephen Volk és Nick Murphy), a Jim Caviezel-féle Transit-ot (Michael Gilvary) és a magyar származású Pablo F. Fenjves Borotvaélen című A-nak álcázott B-projektjét.

Mint az a felsorolásból is kiderül, az idén bemutatott filmek közül meglepően sok forgott eredeti (ún. spec) forgatókönyvből. Ha azonban nagy brand-ekről és nagy pénzekről van szó, Hollywood semmit nem bíz a véletlenre:

1) szolgaian, és egyre fantáziátlanabbul másolja Joseph Campbell és Christopher Vogler csodareceptjét: “a hős utazását”, ahogy azt A titánok haragja (Dan Mazeau és David Johnson) és a John Carter (Edgar Rice Burroughs regényéből Andrew Stanton, Mark Andrews és Michael Chabon) bizottságilag kimatekozott, jellegtelen forgatókönyve is bizonyítja.

2) történettel, karakterrel mit sem vesződve – a Transformers hatására – celebrity death meccsek sorozatával támad a közönségre, mint a Bosszúállók (Joss Whedon), ez a korai Van Damme-filmek primitív dramaturgiájával dolgozó, lustán megírt darab, a “connecting the dots” filmíró-stílus iskolapéldája, ahol – mint az Expendables-ben – a történetet tét nélküli pankrációk, a karaktereket pedig egysíkú attitűdök váltják ki. Nincs nálam a szuperízlés, de szerintem a Thor és az Amerika kapitány könyve tavaly sokkal jobban sikerült.

A szellemlovas: A bosszú ereje (Scott M. Gimple & Seth Hoffman és David S. Goyer), a The Innkeepers (Ti West) és a Samuel L. Jackson-féle Meeting Evil (Thomas Berger regényéből Chris Fisher) könyvét még elrettentésül sem ajánlom, annyira rosszak. A Csatahajó-ról (Erich & Jon Hoeber) pedig máig nem sikerült eldöntenem, hogy voltaképpen mi volt mögötte az elképzelés, a tavalyi Cowboyok és űrlények-et is alulmúlta.

Voltak újító szándékú könyvek, ezek közül Az erő krónikája (Max Landis – John Landis rendező fia) tetszett a legjobban; új fogást talált a szuperhős-zsáneren. Szintén áldokumentumfilm, és ígéretesen indult Az ördög benned lakik (William Brent Bell & Matthew Peterman), de félidőnél teljesen szétesett, és borzasztó hülyén zárult. Chris Sparling megpróbálta überelni az Élve eltemetve könyvét az egy helyszínes ATM-mel, de túlvállalta magát, Timothy Mannion viszont izgalmas egyszemélyes thrillert írt Brake címmel, amely az átlagnál bátrabban támaszkodik a közönség képzelőerejére.

folyt.köv.